Sajnos még keresztények szájából is lehet hallani, hogy
nem tudok adni, mert nekem is csak ennyi van.
Az ördög soha nem fogja neked azt mondani, hogy adj
xy-nak ezt és ezt. Amikor az Úr helyez a szívedre azt, hogy adj, soha ne félj
megtenni.
Töltse el a szíved öröm és békesség, hogy áldás lehetsz valaki
számára. Legyen az pénzösszeg, vagy az utolsó kabátod.
Ha az Úr indít rá, csak tedd meg bátran. Amennyiben
engedelmes vagy, még ha az utolsót is adod oda, Isten visszaadja neked. Meg fog
áldani érte.
Még a kereszténységem elején történt, hogy mentem az
utcán. Ott álldogált egy férfi, poharat tartva a kezében. Előttem egy jómódú
család(az öltözetükből szűrtem le) ment, aki szabályosan félretolták a férfi
kezét. Nálam volt egy bizonyos összeg, az volt az összes összeg a kasszánkban,
aminek megvolt a helye. Szinte fillérről fillérre ki volt számolva. Amikor
ehhez a férfihoz értem, az Úr a szívemre helyezte, hogy adja. Én vitatkoztam az
Úrral, hát Uram, ha én ebből még adok, akkor már nem tudok kenyeret venni.
Szépen el is mentem a férfi mellett. De az a gondolat csak ott volt bennem.
Elmentem kb. 200 métert, amikor visszafordultam és beletette a pénzt a
poharába. Olyan megkönnyebbülést éreztem. Magamban kimondtam, hogy az Úr a
szükségeink betöltője és ezzel a gondolattal bementem a boltba. Egy fél kg
kenyeret tudtam venni a maradék összegből, ami épp a családnak lett volna elég
vacsorára. De semmilyen félelem és aggodalom nem volt bennem.
A csoda, ahogy az Úr megáldott az az. Alig, hogy
hazaértem annak az összegnek, amit odaadtam a sokszorosát kaptam vissza.
Ilyen Istenünk van nekünk.
Mk 4:8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala
nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely
hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
Ne félj és ne aggódj, csak tedd meg amit az Úr mond.
Mondd azt--Uram, had legyek ma áldás mások számára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése