1 Péter 5,7
Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok.
Ki az, akinek még soha nem volt semmi gondja? Mindenkinek van gondja, baja. Mint az igéből tudjuk, Isten soha nem mondta azt, hogy nem lesz semmi gondunk, viszont azt igen, hogy sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Zsoltárok 34/20
Azt is mondja az írás, hogy minden gondotokat Őreá vessétek.
Minden aggodalmat, minden félelmet. Ő nem azt akarja, hogy a gondjaink miatt aggódjunk és olyanok legyünk, mintha szobabiciklit tekernénk. Tekerünk, tekerünk, izzadunk, elfáradunk, de mégsem jutunk sehová. Az aggodalom teljesen lefáraszt. Leszívja az összes energiánkat. Akkor mégis miért aggódunk? Miért nem adjuk át az Úrnak? Miért tekerjük azt a biciklit? Csinálhatjuk azt is, hogy na jó, ezt átadom az Úrnak, viszont ezt, meg a másikat , na azt majd én kézbe tartom. Majd azt én megoldom. Nem ilyenek vagyunk néha? Azt gondoljuk, hogy Isten nincs olyan hatalmas, hogy az összes problémánkat megoldja? Néha tényleg olyanok vagyunk, mintha nem bíznánk meg Őbenne, mintha mi okosabbak, bölcsebbek, ügyesebbek...lennénk. Aztán csak-csak rájövünk, hogy nem megy ez nekünk. Nem tudjuk mit, hogyan, merre... Pedig, hogy elfáradtunk. Annyit, de annyit gondolkodtunk, annyit beszéltünk róla olyan sok embernek.. Ennek is elpanaszoltuk, annak is... Még sincs megoldás.
Mit tegyünk hát?
Ezt a sok aggodalmat, idegeskedést mind-mind elkerülhetjük, ha már akkor átadjuk az Úrnak, amikor valami felüti a fejét. Ne csak a picit, nem csak egyet-egyet. Mindet! Az összeset!
Minden gondunkat vessük Őreá! Higgyük el és jól véssük abba a kis aggodalmaskodó fejünkbe, hogy az Úr szeret bennünket és gondja van ránk. Egyformán mindenkire. Nincs kivétel, mert Ő nem személyválogató.
Nos akkor tegyük meg! Vessük minden gondunkat Őreá a mai napon is!
Legyen szép napod
