A keresztények életében is, ugyan úgy mint azokéban,
akik távol vannak Istentől történnek olyan események, amelyek megszomorítják a
szívünket. Az emberi test elfárad,megöregszik. Az élethez szükséges szervek
működése leáll. Ez a természet rendje. Csak az nem mindegy mikor és hogyan
következik be. Amikor valakit elveszítünk,
Viszont az nem mindegy, hogy meddig hordozzuk magunkban
a fájdalmat. Van, aki élete végéig nem tudja letenni ezt a marcangoló érzést,
amikor elveszít valakit.
Keresztényként azért másként éljük meg ezeket a
dolgokat, de csak abban az esetben, ha ezt is átadjuk az Úrnak.
Jó két éves keresztényként veszítettem el azt a valakit,
akit nagyon szerettem. Egy pénteki napon történt. Ott álltam teljesen
összetörve, tele fájdalommal és kérdésekkel. Hogyan tovább. Aztán az Úr szólt a
szívemhez. Annyit mondott --ne félj!!! Ezt úgy hallottam, mintha valaki a
szobában lett volna. Hétfői napon elmentem az Istentiszteletre,mert tudtam,
hogy csak az Úr az egyetlen, aki vigaszt tud nekem nyújtani. Végig sírtam az
alkalmat, de csak az volt bennem, hogy Uram, köszönöm Neked, hogy Te
vigasztalod meg az én szívemet. Aztán jöttek az üres napok. Ne gondold azt,
hogy pár nap múlva már táncoltam az örömtől. Sokat sírtam, de a könnyeim között
is azt mondogattam. Hálát adok Neked Uram, hogy te gyógyítod meg az én
szívemet. Dicséreteket hallgattam, beszélgettem az Úrral. Ez így ment hetekig.
Ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem, hogy a gyász terhe egyre könnyebb a
vállamon. Eltelt körülbelül fél év és azon vettem magam észre, hogy a gyászt
teljesen levette rólam az Úr. Már nem sírógörccsel gondoltam arra a személyre,
hanem kedves emlékként tértek vissza azok az idők. Hálát adtam Istennek, hogy
ezt megtette velem, hiszen az elején elképzelhetetlen volt a számomra. Hálát
adtam az Ő kegyelméért és azokért a szép évekért, amelyeket azzal a személlyel
tölthettem el.
Ezt azért írtam le, drága Testvéreim,mert lehet, van
valaki, aki épp ebben a helyzetben van. Ha pont Te vagy az, akkor tiszta és
őszinte szívvel mondom, az Úr valóban a vigasztalás Istene és megteszi a a
szívedben, amit Te elképzelhetetlennek tartasz. Viszont, ezt csak akkor tudja
elvégezni, ha engedjük neki. Amikor a sátán bepróbálkozik a gondolatokon
keresztül, Te csak kezdd el dicsérni és magasztalni az Urat. Engedd meg
Istennek, hogy levegye a gyász terhét Rólad.
Itt van a különbség a keresztény és a nem keresztény
között. Aki Isten nélkül éli az életét, az jóllehet soha nem tud ettől a
fájdalomtól szabadulni és ez végigkíséri az egész életén át és felemészti
mindenét.
Keresztényként ha megengeded az Úrnak, hogy segítsen,
rövidebb időn belül, mint azt gondolnád Te is kedves emlékként hálával a
szívedben az eltöltött időért gondolsz vissza arra a személyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése