Beszélgetés

Nagyon nehéz egy olyan emberrel beszélgetni, aki nem engedi. Csak ő beszél folyamatosan és téged nem enged szóhoz jutni. Szólnál, de nincs rá lehetőséged, mert csak mondja, mondja és mondja.
Elsorolja a bánatát, örömét, mi történt vele a múltban, mi van a családjával…. Te szeretnél szólni, szeretnél reagálni a szavaira, válaszolni a kérdéseire, de nincs rá idő, nincs rá alkalom. Néha -néha belekezdesz egy-egy mondatba, de nem jutsz a végére, mert beléd folytja a szót és meg sem hallja, amit esetleg elkezdtél mondani.. Voltál már ilyen helyzetben? Mennyire rosszul tud esni az ilyen. Vannak gondolataid, véleményed és egyszerűen nincs lehetőség, hogy elmondd.
Sok esetben ez a helyzet az Úrral való közösségben is. Mi mondjuk, mondjuk és mondjuk.
Uram!! Ez történt, az történt, mit tegyek, merre menjek? Látod ezt látod azt, hogy csináljam?
Segíts ebben, segíts abban, őrizd meg a családom……. Egyszerűen nem halljuk meg az Ő hangját, mert folyamatosan beszélünk. Természetesen, most nehogy valaki félre értse, nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem jó dolog ennyit beszélni. Sőt!! Jó amikor az Úrnak elmondjuk gondolatainkat, örömünket, bánatunkat. Az Úr öröme, amikor vele osztjuk meg ezeket a dolgokat. Olykor el kell csendesednünk, hogy meghalljuk azt, amit az Úr mond.
.

Ezt viszont akkor tudja megtenni és akkor halljuk meg az Ő hangját, ha elcsendesedünk és ráhangolódunk az Ő hangjára. Rá kell állnunk az Úr frekvenciájára.
Akkor válik a kapcsolatunk igazán bensőségessé és meghitté, amikor a beszélgetés valóban beszélgetéssé válik és nem csak beszélünk, hanem figyelünk, hogy meghalljuk az Úr hangját
Ámen

Áldott, az Úrral meghitt kapcsolatban eltöltött napot kívánok