Kirekesztve, kitiltva

Tudom kicsit furcsa hasonlat, de ez jött fel bennem. Képzeld magad abba a helyzetbe, hogy építesz egy gyönyörű szép házat.
Teljesen kifested, berendezed a legszebb bútorokat, konyhai eszközöket, gépeket veszed bele. Szóval egy olyan házat építesz, ami az álmod. De nem építteted, hanem te a saját két kezeddel csinálsz mindent. Az alapoktól egészen a villanyszerelésig...... mindent.
Aztán amikor elkészül a ház, hogy végre beköltözz és ott élj, gyönyörködj benne, egyszerűen nem engednek be. Kirekesztenek, kitiltanak. Milyen érzés lenne?

Isten megteremtett bennünket. Az emberi szívet a belső szerveket, ereket, végtagokat..... mindent mindent szépen, hogy gyönyörködjön az emberben és benne éljen. A szívet Ő tartja életben. Lélegzetet sem tudnánk nélküle venni.....
És mégis abból a szívből, amit Ő teremtett olyan sokan kirekesztik, kitiltják. Még csak esélyt sem adnak arra, hogy belépjen. Pedig az a hely az Övé. Őt illeti meg. Ő nem akarja, hogy más lakjon benne.
Egyedül Ő akar abban a szívben élni. És miért??? Mert annyira szeret bennünket. Megajándékozott az örök élettel, amit nem lehet megvásárolni vagy kiérdemelni.
Emberek milliói mindent beengednek a szívükbe, csak egyedül azt nem, aki mindenkinél jobban szeret, mert Ő maga a szeretet. És Ő nem más, mint az uraknak Ura., a királyok Királya. Az Alfa és az Omega a Kezdet és a Vég. Ő a mi szerető Mennyei Atyánk.