Hazatérés

Lukács.15/11-32

Monda pedig: Egy embernek vala két fia;És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!És felkelvén, elméne az ő atyjához.

Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába

esék, és megcsókolgatá őt.És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam !Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

Egy embernek 2 fia volt. Az egyik fiú, a kisebbik valamiért nem akart otthon maradni. Kikérte az örökségét, hogy elmenjen otthonról. Akkoriban még ez lehetséges volt, hogy a szülő halála előtt megkapják az örökségüket. Az atyja szeretetén múlt, hogy kiadja vagy sem. Valószínűleg az atyja gondolta, mi fog történni a fiával, de odaadta a részét. Ez az Atya szeretetének megnyilvánulása, hogy nem szól bele az akaratunkba..

Mi történt a fiúval, miután elhagyta az atyja házát, ahol biztonságban és jó körülmények között élt? Elköltözött és az összes vagyon t eltékozolta. El tudom képzelni, hogy amíg tartott a vagyonból mennyi barátja akadt. Mert sajnos ez ma is tapasztalható, hogy amikor minden jól megy, akkor sok a barát.

Aztán amikor már semmije nem maradt, elszegődött egy gazdához béresnek. pogányok közé került, ahol disznókat őrzött. Ez a fiú az atyai háztól azért jött el, mert szabadságra vágyott és közbe szolgaságra jutott.

Vajon Isten miért engedte meg, hogy odáig eljusson, hogy még ennivalója sem legyen. Mert nagyon jól tudta, hogy csak így tudja elérni, hogy a fiú hazatérjen az atyai házhoz. A fiút ez nem töltötte el örömmel és sóvárogva, fájó szívvel visszagondolt azokra az időkre, amikor még otthon volt és meg volt neki mindene.

Aztán magába szállt és elgondolkott. Nem hibáztatott senkit, nem vádolta a gazdát, hogy miért nincs neki még ennivalója sem. Csak arra vágyott, hogy hazamenjen és olyanná váljon mint az atyja béresei közül az egyik. Nem azt szerette volna, hogy az atyja ugyan úgy fogadja vissza őt, hanem csak mint egy bérest. Kész volt arra, hogy szolgáljon az atyjának.

Felismerte, hogy vétkezett. Nem felejtette el, hogy atyja szereti őt—Elmegyek az én atyámhoz.

Nem gondolt arra, vajon mit szólnak a többiek, csak arra gondolt, hogy atyja szereti őt.

Elindult haza.

Mi játszódhatott le ebben a fiúban a hazafele vezető úton?

Volt benne valamilyen kis félelem, vajon hogy fogják fogadni?

de mindenesetre öröm és vágyakozás volt a szívében és alig várta,. hogy hazaérjen. Még azt is eltervezte mit fog mondani az atyjának.

Valószínüleg biztos volt abban, hogy az atyja örülni fog neki.

Te ismered a te Atyádat? ha igen, akkor tudnod kell azt, hogy amikor elkóborolsz és visszatérsz örül neked.

Mi történt, amikor hazatért?

Az atyja már messziről meglátta, ahogy az úton ment és elébe futott. Képzeljük csak el!!! Azt az idős embert, ahogy szívdobogva fut a fia elé. Micsoda öröm volt a szívében, ahogy meglátta. Amikor odaért, megölelte, megcsókolta és valószínűleg örömében sírt is. És ugyan így a fiú is. Pedig még akkor a fiú egy szót sem szólt, csak utána mondta: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam !

Az atyja még meg sem várta, hogy a fiú végig mondja amit eltervezett.

El tudom képzelni hány álmatlan éjszakája lehetett ennek az apának? Gondolatai csak a fia körül foroghattak—vajon hol lehet, mi van most vele?

A nagy örömben nem kezdte el a fiát kérdőre vonni és vádolni. Nem kezdte el mondani neki, hogy na ezért kellett elmenned? Hol van a vagyonod???

Örömében nagy lakomát szervezett neki. Ilyen az atyai szeretet. A mi mennyei édes Atyánk sem vádol bennünket amikor a kóborlásból hazatérünk, hanem öröm és boldogság van a mennyben.

Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott.

Egy picit tekintsünk arra vissza mit mondott ez a fiú.

Először. Add nekem…..mi lett a vége?---szolgaság

Másodszor. Vétkeztem ellened, kész vagyok a szolgád lenni—mi lett a vége, amikor megalázta magát?—öröm, gazdagság, boldogság.

Most nézzük meg az idősebb testvért mit tett?

Még haza sem ért, amikor tudomást szerzett arról, hogy a testvére hazatért. Olyan harag és sérelem lett a szívében, hogy be sem akart menni a házba.

Az atyja kiment hozzá és könyörgött neki, hogy menjen be és örüljön együtt a hazatérő fiúnak. A nagyobbik fiú egyáltalán nem ezt tette. Elkezdte vádolni az atyját is és a fiút is. Persze—nekem soha nem adtál semmit, az meg elpazarolt mindent és ilyen nagy dínom- dánomot csinálsz neki??  Én el tudom képzelni, szinte hallom a fiú hangját, ahogy ezeket a szavakat mondja.

Az atyja nem kezte el ezt a fiút sem vádolni. Szeretetteljes hangon azt mondta neki—Fiam—így ahogy olvasom a Bibliában a betűkön keresztül is átjön az a végtelen szeretet. Olyan szépen mondja az atyja..Fiam-, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

A nagyobbik fiú otthon volt, de mégis a szíve távol volt atyjától ha ilyen gondolatok voltak benne és ennek hangot is adott.

A kisebbik fiú látványosan távolodott el, de megalázta magát és visszatért.

Nem szabad úgy viselkednünk, mint a nagyobbik fiú. Ha nem követünk el látványos bűnöket, és mégis lehet a szívünk távol Istentől, ha ott van a harag, irigység, gyűlölet. Nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy pl. XY testvér ilyen meg olyan és mégis szolgál, gyülekezeti vezető? Ez csak példaképpen írtam. Nem szabad  úgy gondolkodni, hogy én milyen jó keresztény vagyok és ő meg nem, aztán mégis ilyen szolgálata van. Az ilyen gondolkodás a szív állapotát mutatja be. Bár ezt kivülállók nem látják, de Isten igen.

A mi Atyánknak minden „fiú” fontos!!!

Akkor is fontos vagy, ha most épp távol vagy tőle, vagy ha épp a hazafelé vezető úton jársz és akkor is ha otthon vagy.