A harag megkötöz, a megbocsájtás szabaddá tesz
Érezted már úgy valaha, hogy valami nagyon nyomja a szíved és nem tudtad mi az?
Én már igen. Egy időben az Úr egy jó párszor szólt hozzám a megbocsájtásról. Nem értettem miért,mert nem volt tudomásom arról, hogy valakivel szemben haragot,neheztelést éreztem volna. Egészen addig,míg találkoztam valakivel az utcán és olyan érdekes érzés kapott el vele szemben.Nem igazán haragot éreztem, hanem még évekkel azelőtt kissé megbántott és azóta nem mondhatnám, hogy buzgó szeretettel gondoltam rá . Nem vesztünk össze, nem történt semmi ilyen, csak valahogy kerültük egymást. A találkozást követő időszakokban ismét többször feljött bennem a megbocsájtásról szóló Ige.Még akkor sem gondoltam, hogy miért mutatja az Úr ennyiszer. Egy idő után már azt mondtam az Úrnak. Uram! Te ismered az én szívem és jobban tudod mi van benne mint én. Mivel ennyiszer szólsz hozzám a megbocsájtásról, biztos vagyok benne,hogy meg van rá az okod. Kérlek téged Atyám mutasd meg nekem,ki az, akivel szemben meg kell tennem ezt a lépést. Aztán nem történt semmi, de érdekes módon, már nem szólt az Úr ezzel kapcsolatban. Csak valahogy az a furcsa érzés, megmaradt bennem. Olyan volt, mint amikor valaki ideges mindenféle ok és előzmény nélkül. Olyan feszültséget éreztem. Aztán egy idő múlva, nem tudom pontosan, napok, vagy hetek teltek el,mentem az utcán és ismét találkoztam azzal az ismerőssel. Rögtön figyelmeztetett az Úr, hogy menjek oda hozzá. Hát nem mondom, hogy rögtön ugrottam, előbb kicsit morgolódtam magamban, meg inkább hátra fele mentem volna mint előre. Végül hoztam egy döntést. Odamentem az illetőhöz, köszöntem neki és elkezdtünk beszélgetni. Elején csak arról, hogy rég beszéltünk és aztán már szó szót követett. Végül is kiderült, hogy ő is szeretett volna odajönni hozzám, csak nemigazán mert. Inkább elkerült, ugyan úgy mint én.A régi sérelmeket félretettük, hiszen nem csak ő bántott meg engem, hanem reagálásképpen én is őt. Örültünk egymásnak és szeretettel váltunk el.
Most jön a lényeg Az az érdekes és kellemetlen érzés teljesen megszűnt. Tisztában voltam vele, hogy az Úr ezért mutatta nekem azt az Igét a megbocsájtásról. Kértem, mutassa meg miért és megtette. Bár Ő már az előző találkozás előtt is mutatta, csak én nem figyeltem oda.
Ha szól az Úr, ha figyelmeztet, annak mindig oka van. Az Ő szeretetéből teszi, mert nekünk lesz jobb, ha félretesszük a haragot és a sértődöttséget. Azóta igyekszem, (bár nem mindig sikerül) jobban odafigyelni az Úrszavára.
Kedves testvérem! Ha van valaki olyan személy az életedben, akivel szemben kis tüske van benned, ne szégyellj odamenni hozzá és félretenni a sérelmeket. Figyelj oda az Úrra,mert ha többször mutat egy-egy Igét, vagy a szívedhez szól egy bizonyos dolgot biztos lehetsz abban, hogy valami kis rendetlenség van a szívedben, amit az Úr kitakarít, ha engeded Neki
Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek (Kol 3,13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése