A hétvégi melegben strandolni voltunk . A nagyobbik unokámmal belemerészkedtünk a pancsolónál kicsit nagyobb medencébe, ahol 90 cm-es volt a víz,ami a nyakáig ért. Először kicsit félve, de aztán bátran belemerészkedett. Ahogy ott pancsoltunk, ő szeretett volna a medence széléről beleugrani a vízbe. Ki is mászott a szélére, de mire az ugrásra került a sor, mintha egy picit elbátortalanodott volna.Azt kérdezte.
Mama! Elkapsz, nehogy lemerüljek a víz alá? Természetesen megnyugtattam, hogy ne féljen elkapom és nem fog lemerülni. Attól a pillanattól kezdve annyira jó volt érezni, hogy minden félelme elszállt és bátorsággal ugrált a vízbe, ami számomra is nagy örömet okozott.
Ugyan így van ezzel a mi Urunk is. Öröm van a szívében, amikor azt látja gyermekein, hogy tudjuk, az Ő kezében biztonságban vagyunk. Nem szabad, hogy a félelem vezessen bennünket. Természetesen én most nem arra gondolok, hogy ugurjunk le a háztetőről, hanem arra, ahogy ez a pici gyermek megbízott bennem, nekünk is ugyan úgy meg kell bíznunk Istenben. Gyermeki hittel és nem kételkedvén. Amit én mondtam az unokámnak, ő teljesen, kételkedés nélkül elhitte. Amit Isten mondd nekünk, ugyan így teljesen és kételkedés nélkül kell elhinnünk, mert az Úr Igéje az igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése