Az egyik íráshoz, amely, (ha jól emlékszem) arról szólt, hogy amit kértünk az Úrtól, Ő meghallgatta és megadja szívünk vágyát. Egy drága kis testvér olyan aranyos kommentet írt hozzá. Nem most volt ez, régebbi írásról van szó. Azt írta, hogy a "köztes idő" nagyon nehéz.
Valóban, sokszor olyan nehéz kivárni, amig megérkezik az áldás. Olyan hosszúnak tűnik a várakozás. Azóta már jó pár esetben eszembe jutott ez a "köztes idő". Éppen ezért, most erről szeretnék pár szóval írni.
Amikor nagyon várunk valamit, hogy eljöjjön az az idő, olyan izgatottak vagyunk, öröm van a szívünkben.
Egy egyszerű, de mégis egy örömteli eseménnyel szeretném a várakozás idejét leírni.
Gondoljunk bele, amikor valaki megtudja, hogy gyermeke születik, milyen öröm, boldogság van a szívében. Annyira várja azt a pillanatot, amikor a picinyét a karjában tarthatja. Nem szomorúsággal várja a pillanatot, hanem telve van a szíve örömmel minden nap, a napnak minden percében. Tudja, hogy eljön az a nap. Bár ennek a gyönyörű pillanatnak határozott ideje van. Nem kételkedik abban, hogy a baba megszületik. Nem mondja azt, hogy hátha mégsem születik meg. Minden leendő szülő biztos a picike érkezésében.
Így kell lennünk az imáinkkal is. Amikor kérjük, abban a pillanatban "megfogan" és eljön az ideje, amikor valósággá válik.
A "köztes időt" ne szomorúsággal, kételkedéssel éljük meg, hanem éppen olyan hittel teli örömmel, mint ahogy a baba érkezését.
Tudjuk, hisszük a szívünkben, hogy az Úr meghallgatta kérésünk és azt is, hogy Ő megválaszolja. Hogy mikor? Igaz, az áldás ideje nincs meghatározva, de az Úr mindig tudja mit-miért-mikor adjon. Ő soha nem késik, de nem is siet. Mindent a megfelelő időben ad.
Ne keseredj el drága Testvérem, ha még az áldás nem érkezett meg. Meg van az ideje. Nem felejtette el és nem is dobta félre az Úr a kérésed.
Legyen a szívedben öröm és boldogság, mert meglátod az imád gyümölcsét Jézus nevében--Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése