2013. augusztus 16., péntek

Eltervezett élet

Amikor  leendő  anyukák és apukák a gyermeküket várják, olyan nagy öröm van a szívükben. Megveszik  a legszebb kis  ruhát, a legszebb kiságyat, babakocsit. Öröm és boldogság tölti el a szíveket egy ilyen kis jövevény érkezésekor. Egy szülő mindig, mindenből a legjobbat akarja  adni a gyermekének.  Magunkban sokszor  gondoltunk   arra,vajon milyen lesz a kis csöppség.  Aztán amikor megszületik, mindent felülmúló szeretettel ápoljuk és gondoskodunk róla.  Tanítjuk  járni, beszélni.  Igyekszünk, hogy a legtökéletesebbet  és legjobbat kapja mindenből.  Elgondoljuk a későbbiekben a jövőjét, hogy boldog és örömteljes legyen.
Ha mi emberek, akik néha oly gyarlóak tudunk lenni, ilyen nagy szeretettel és gondoskodással vagyunk a gyermekeink  iránt, mennyivel inkább Isten, Aki úgy szeret bennünket, ahogy mi soha nem lennénk képesek a legnagyobb szeretettel sem szeretni gyermekeinket.  Isten, Aki úgy szeret, hogy az egyszülött fiát adta értünk.  Ahogy nőnek a gyermekeink, azt szeretnénk, hogy legyen egy jó végzettsége, egy jó szakmája,majd a későbbiekben egy szerető társa és gyermekei.  Szemmel tartjuk a növekedése során,izgulunk és féltő aggodalommal vagyunk, hogy ne keveredjen rossz társaságba.  A szülő ezt teszi. Sajnos előfordul, hogy nem éppen úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi elképzeltük, elterveztük, vezettük gyermekeinket.  Sok szülő megéri, hogy gyermeke rossz társaságba keveredik és teljesen félresiklik az élete annak ellenére, hogy a szülő a legjobbat szerette volna és igyekezett mindent  megtenni annak érdekében, hogy ne így történjen.
Így van ez Istennel is.  Amikor megszülettünk a legjobbat tervezte el az életünkre nézve és most a legjobbat,legszebbet akarja adni mindenből.  Terve van az életünkkel egyen-egyenként. Ha ez mégsem valósul meg, az nem Isten hibája.  Valahol elrontjuk, nem figyelünk a vezetésre, letérünk az útról.  Mint ahogy a gyermeknek is van lehetősége arra, hogy  a szülők segítségét és tanácsát kérje, úgy nekünk  is megvan a lehetőség erre.  Sosem késő az Úr elé járulni, térdet hajtani   és Isten segítségét kérni. Az Úr minden  értelmet felülmúló szeretettel szeret bennünket és örömmel terelget vissza arra az útra, amelyet  Ő jelölt ki és tervezett el a számunkra.

Ő eltervezte és véghezvitte a megváltást, véghezvitte az eljegyzést. Gyűrűt húzott az ujjunkra és az Ő saját menyasszonyává tett bennünket.  Viseljük  ezt a gyűrűt és ne húzzuk le az ujjunkról soha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése