Bizonyára már sokszor találkoztál olyan emberekkel, akik
neked öntötték ki a szívük bánatát. A keresztény életünkben is fordulhatunk
máshoz, hiszen Krisztus Testének tagjai vagyunk és egymás segítségére kell
lennünk. Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor szükség van arra, hogy
egymást vigasztaljuk, erősítsük, imában támogassuk. Nem mondhatjuk azt, hogy
--ó én mindenben megállok a lábamon. Az imatámogatás, amikor egy akarattal az
Úr elé visszük testvéreink ügyét. Azt sem mondhatjuk a másiknak, hogy én nem
tudok neked segíteni.A Szent Szellem abban a pillanatban megmutatja mit
szóljunk. Akkor is, ha épp abban a dologban fizikailag nem áll módunkban a
segítség. Ez nem csak a keresztény testvérünkre érvényes, hanem azokra az
embertársainkra is, akik nem ismerik az Urat. Mindig tudunk olyan szavakat
szólni, amelyek vigasztalásul vannak a számára.
Eltudjuk hozzájuk vinni az örömüzenetet, de ahhoz az ő
szintjükön keresztül kell elmondani.
Az elesett, gyenge embernek minden olyan szó, nézés, egy
ölelés jól esik, amely vigaszt nyújt számára. Legyen az keresztény, gyerek,
idős vagy fiatal.
Az a fontos, hogy amit mondunk, attól ne keseredjen el
még jobban az illető, hanem reménnyel a szívében köszönjön el tőlünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése