Ha most az Úr megmutatná nekünk mennyi mindent nem vettünk észre, milyen sok áldás elkerülte a figyelmünket, igencsak meglepődnénk. Olykor olyanok vagyunk, mintha valami sötét függöny lenne a szemünk előtt. "Lehúzzuk a redőnyt".
Ilyen "redőny" az aggodalmaskodás, a félelem, a harag, sértődöttség.... és még sorolhatnám. Amikor ezt tesszük, csak arra a dologra, arra a személyre összpontosítunk és közben nem látjuk meg a körülöttünk lévő gyönyörű dolgokat. Nem vesszük észre az ajándékokat, amit az Úr akar átadni. Elmegyünk az áldások mellett.
Pedig a mi Atyánknak gondja van ránk. Minden nap, a napnak minden órájában, percében. Ő elkészít egy üres parkolóhelyet, Ő fenntart számunkra egy ülőhelyet a buszon, Ő utunkba küldi azt a személyt, akin keresztül szólni, vigasztalni szeretne bennünket.
Ő mindent,amire szükségünk van, megad. A kérdés az, hogy Őreá összpontosítunk-e, vagy másra?? Megbízunk -e Őbenne, vagy mi saját magunk akarunk kiokoskodni mindent? Aggódunk, vagy hisszük, hogy az Úrnak semmi nem lehetetlen?
Mennyei Atyánk szeret és megáld bennünket.
Vessük le a fátylat a szemünkről, húzzuk fel a redőnyt, hogy meglássuk mind azt, amit az Úr készített az Őt szeretők számára, hiszen Ő körülölel bennünket a jóságával és szeretetével.
Ő a mi pásztorunk, aki gondot visel az övéiről
Zsolt. 23
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3 Lelkemet megvidámítja, a megigazultság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. 4 Még ha a halál árnyékának völgyén megyek is át, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy; a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. 5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6 Bizony, jóságod és kegyelmed követnek Engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Szép napot mindenkinek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése