Minden embernek kell, hogy legyen legalább egy olyan társa, akivel megtudja osztani problémáit, gondolatait. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy elsősorban az Úrral kell megbeszélni, Őneki mondjuk el. De mivel társas lények vagyunk és az Úr is azt mondja:
Préd. 4/9,10
Ha két ember együttműködik, az eredményesebb és hatékonyabb, mintha valaki egyedül dolgozik. 10 Ha kettejük közül az egyik elesik, a másik a segítségére siet.
Nem véletlenül mondja ezt az Úr. Ha az egyik elesik, bajban van, szomorú a napja... az Úr ad mellé valakit, aki segítségére van.
Viszont ehhez, hogy segíteni tudjunk a másiknak, tudjuk, hogy mi az a dolog, amiért imádkozzunk, mit mondjunk..... fontos, hogy meghallgassuk. Nem szabad azt a hibát elkövetnünk, hogy amikor elkezdi mondani a maga kis bánatát, rögtön belefolytjuk a szót. Főleg olyan emberekkel nem, akik nem ismerik Isten Igéjét.
Nem mondhatjuk azt, hogy drága Xy nekem ne mondd a te problémáid, bízd az Úrra, majd Ő megoldja. Ahhoz, hogy az Úr rajtunk keresztül megvigasztalja, felemelje, bátorítsa......nekünk kell lehajolnunk hozzá.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy órákon át ecseteljük és rágódjunk a problémákon, de szükséges, hogy annak a másiknak adjunk időt arra, hogy kiöntse a szívét.
Hiszen az Úr éppen ezt teszi velünk. Odamegyünk a kegyelem trónjához és elmondjuk bajunkat, bánatunkat. Ő sem mondja azt nekünk, hogy na most már aztán elég volt, már unom, hogy a gondjaiddal traktálsz.....
Türelmesen meghallgat, megvárja míg elpanaszoljuk dolgainkat és utána a segítségünkre van.
Efézus 5/1
Legyetek tehát utánzói az Istennek, mint szeretett gyermekek:
Legyen mindenkinek nagyon szép napja és hétvégéje. Legyetek nagyon áldottak és áldás mások számára az Úr Jézus nevében---Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése